A modern kori szervezetek sajátos, kétarcú képződmények: egyszerre rendelkeznek ugyanis mechanisztikus és humanisztikus tulajdonságokkal.

Ez a kettősség a szervezeti működés lényegi sajátossága. Lényegi abban az értelemben, hogy mindkettő egyszerre van jelen, hatásuk viszont éppen ellenkező irányú: míg a kapcsolati oldalon figyelemre, melegségre, megértésre vágyunk, a szervezeti oldalon világos célokat, egyértelmű helyzeteket és funkcionalitást várunk el. Ebből a kettősségből folyamatosan konfliktusok és megoldandó feladatok adódnak, ha egy szervezet hosszú távon életképes akar maradni.

A szervezeti és tanácsadási helyzetek természetesen sokfélék. De tapasztalataink szerint a mai szervezetek a fönt bemutatott dualitáshoz hasonló paradoxonok kiegyensúlyozására jönnek létre, eredményességük és fennmaradásuk pedig összefüggésben van azzal, ahogyan ezeket az ellentmondásokat kezelik.